Mi jut eszedbe, ha meghallod, hogy Tiszasasi FSE?

VA: Büszkeséggel tölt el a tudat, hogy egy ezerfős kistelepülés ki tud állítani egy lelkes focicsapatot. Közösségformáló ereje van nemcsak a játékosok, hanem a szurkolók számára is. Örömmel tapasztaltam, hogy egyre több néző látogatott ki a hazai, sőt az idegenben játszott mérkőzésekre is, hogy biztassák a pályán küzdő fiúkat.

Hány mérkőzésünket láttad az őszi szezonban?

VA: Minden hazai meccset láttam, és voltam idegenben játszott mérkőzésen is. Sajnos a vírushelyzet miatt az utolsó meccsek zárt kapusak voltak.

Melyik mérkőzésre emlékszel vissza a legszívesebben?

VA: Nehéz választani, hiszen örömmel láttam, hogy meccsről meccsre egyre jobban összeszokik a csapat, egyre jobb teljesítményt nyújt. Talán mégis kiemelném a jászdózsait (1-1), ahol idegenben megtapsolták a sasi játékosok teljesítményét az ottani szurkolók.

Fontosnak tartod, hogy a csapat gerincét tiszasasi játékosok alkossák?

VA: Alapvetően igen. Szerencsére pont egy elég nagy létszámú, aktív focista korú gárda van Sason, de én személy szerint nem tartom rossz dolognak, ha a csapat kiegészül környékbeli fiatalokkal, akik a legtöbb esetben a hazaiak barátai, munkatársai.

Hogyan értékeled a csapat eddigi munkáját?

VA: Szerintem nagyon szép teljesítményt nyújtottak, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a fiúk most, a szezon elején alakultak csapattá. Nem vagyok szakértő, de tudom, hogy fontos a csapaton belüli összeszokottság, ami csak egy bizonyos idő után alakulhat ki. Szerintem mérkőzésenként javult a teljesítményük, magabiztosságuk. Csak így tovább!

Mit vársz a csapattól a tavaszi szezonban?

VA: Bízom abban, hogy a fiúk lelkesedése nem csappan, jövőre még szebb, eredményesebb játékkal kápráztatnak el minket, nézőket. Bízom abban is, hogy addigra a meccsek látogathatók lesznek, így személyesen is részesülhetünk a fiúk által kiharcolt dicsőségben.