Mi jut eszedbe, ha meghallod, hogy Tiszasasi FSE?

NS: Amikor meghallottam, hogy újra alakulóban van a futballcsapat, mint volt labdarúgót örömteli feszült várakozással töltött el a hír, és sok minden megfogalmazódott bennem. Mi változott? Mi lesz más, mint anno? Kérdéseimre már az első mérkőzésen választ kaptam. Ma már a pálya szélén kapok idegbajt és szívinfarktust egy időben. Egy ilyen kis településen, mint Tiszasas, óriási összetartó és közösségépítő ereje van a futballcsapatnak. Ahogy haladunk a hétvége felé, szinte az egész falu készül, és izgatott várakozással tekint a soron következő mérkőzés elé. Az is fontos tényező, hogy a Tiszasasnak mindig nyernie kell. Ez a mentalitás nem változott, és ez így van jól. Látva az elvégzett munkát és a csapat hozzáállását, büszke vagyok, hogy a TFSE szurkolótáborába tartozhatok.

Hány mérkőzésünket láttad az őszi szezonban? Melyikre emlékszel vissza a legszívesebben?

NS: Számszerűsíteni nem tudnám, hogy pontosan mennyi mérkőzést láttam, de a hazai meccsek jó részét volt alkalmam megtekinteni. Két találkozót emelnék ki az őszi szezonból: a Tiszaszőlős elleni hazai (1-4) és a Cibakháza elleni idegenbeli meccset (0-2). Tiszaszőlős ellen azt éreztem, hogy nagyon jó úton járunk. Voltak periódusok, amikor a csapat nagyon jól focizott. Gördülékenyek voltunk, szemük volt a labdáknak, pontosak voltak a passzok, és ami nagyon fontos, közben volt bennünk sebesség. A látottak alapján ebben a mérkőzésben sokkal, de sokkal több volt. Cibakházán aztán a csapat ismét bebizonyította, hogy tud működni igazi csapatként, a fiúk emberhátrányban vizsgáztak jelesre küzdeni tudásból, akaraterőből. Cibakházán sosem egyszerű győzni, most ősszel sikerült, és nagyon jó volt ott és akkor tiszasasinak lenni.

Fontosnak tartod, hogy a csapat gerincét tiszasasi játékosok alkossák?

NS: A megye III.-as bajnokság amatőr focira épül. Cél, hogy a helyi fiatalok is sportolási lehetőséghez jussanak, és így megmutathassák tehetségüket. Csak azt tudom elképzelni, hogy nálunk is helyi fiatalok alkossák a csapat gerincét. Nyilván egy-két „idegennel” lehet és kell is frissíteni a csapatot, de én azt támogatom, hogy ha vannak helyi kötődésű fiatalok, akik szeretnek focizni, azok élvezzenek elsőbbséget, hogy bizonyíthassanak. Ha pedig kiharcolják, akkor helyük van a csapatunkban.

Hogyan értékeled a csapat eddigi munkáját?

NS: A kezdeti szárnybontogatás óta a csapat óriási fejlődésen ment keresztül fizikailag és mentálisan is. Érezhető a stabil háttér, amiért köszönet azoknak, akiket illet. A csapat folyamatosan fejlődik. Visszaköszön a sok edzés, a befektetett munka, a rengeteg rászánt idő. A játékosok egyre jobban érzik egymást a pályán, a játék ritmusát is könnyebben veszik fel. A harcosság, a győzni akarás példamutató. Szeretném kiemelni a védelmünket. Számomra megnyugtató, hogy hátul jól működünk. Összességében nem látok javíthatatlan problémákat, persze fejlődnünk kell, és építkezni a hibákból. Pici változtatásokkal a csapat a középmezőny elején tanyázhatna a tavasz végére, de ezért rengeteget kell majd tenni és edzeni. Annyit azért még hozzátennék, hogy úgy gondolom, néha nem jó szerkezetben állunk fel.

Mit vársz a csapattól a tavaszi szezonban?

NS: A tavaszi szezont illetően nem bocsátkoznék számszerű elvárásokba, nem szívesen tennék a csapatra ilyen jellegű terhet. Fejlődést várok, és ugyanazt a megalkuvást nem tűrő, harcos futballt, amit a csapat az őszi szezonban is produkált. Tudom, hogy megfelelő téli felkészülés után szép eredményeket fogunk elérni. Tavasszal is zúgni fog a „hajrá, Sas!”.